Idegenkedjünk, avagy az idegen szavak soha nem fájnak

KRAMPAMPULI: cukorral kevert, fűszerezett pálinka, melyet fogyasztás előtt rövid időre meggyújtanak.   Az ital német közvetítéssel kerülhetett Magyarországra, de lehetséges eredete Észak-Olaszország is, ahol parampampoli, vagy carampampoli néven ismernek hasonló módon készített hagyományos italt. A szó eredete feltehetően a crampus (ördög) szóból származtatható, és jelzi az ital pokoli mivoltát
Egyszer hallottam ezt a szót a rádióban, ahol ezzel hülyéskedtek, és majdnem sikerült felgyújtaniuk a stúdiót....

DEMIZSON: náddal vagy fűzfavesszővel bevont italok tárolására alkalmas palack.
Rengetegszer hallottam már, és biztosra vettem, hogy köze van az alkoholhoz és a franciákhoz, de nem tudtam, hogy erről van szó:)
És tévedtem, nem francia eredetű szó, hanem vagy az angol demijohn (fonott nagy palack), vagy az arab városról, Damigánáról, vagy esetleg az üvegáruiról híres perzsa városról Damaghanról kapta a nevét.

FINDZSA: csésze, bögre. Ezt a szót mi a törököktől vettük át, de sumer származású.
Hasonlít a fincsára... Mást jelent. :P

Piano-melody

Lehet, hogy kicsit késni fogok, bocsii! - mondta.
Elmosolyodtam, de mire válaszolhattam volna, már csak a ritmusos bip-bip hangot hallottam. Sebaj! - gondoltam.
Körülnéztem ülőhely után kutatva, s lám a forró napsütésben a parkoló szélén ott állt egy hűs árnyékot nyújtó fa. Újabb mosoly, s gondolatban hozzátettem, tökéletes!
Becaplattam a menedékhelyemre, és lehuppantam a patkára. Folyt rólam a víz, ám most végre frissítő szelet éreztem, ahogy be-bekúszik a tűzpiros pólóm alá, és belekap a rövid hajamba, mennyei volt!
Abban a percben szólalt meg a fülemben a zongora mesébe illő hangja. És tudod mire emlékeztetett?
Arra....
...ahogy egy emberekkel teli hajón keringett két ember. Keresték egymást, de mikor meglátták a másikat, mindig valamilyen akadályba ütköztek, szerelmük nem teljesülhetett be, ám végül minden erejüket beleadva törtek át a tömegen, hogy találkozhassanak. S bár nagyon vágyták mindketten ezt a pillanatot már, most megtorpantak. 
Egymást kémleték, mintha meg akartak volna még egyszer bizonyosódni afelől, hogy a másik az, akivel addig a pillanatig járták ezt a vágyfokozó táncot. A bizonytalan arckifejezésük ekkor enyhülésnek indult. Előbb ugyan a lány mimikáján jelentek meg a mosoly apró-pici jelei, de csakhamar a fiú is követte példáját, s így lett a bazsajgásból, mosoly, majd kuncogás, abból kacagás, legvégül pedig hangos nevetés...
A hajó népe megdermedt egy pillanat erejére, felfigyelt rájuk, aztán hasonló folyamaton esett át, mint a pár.
Nevetett az egész hajó.
Ám hirtelen érthetetlen csend lett.
A fiú megmozdult, mindenki feszülten őt figyelte. Hátrált. Mosolya lefagyott. Kétségbeesésében a lány szemében könnyek kezdtek sorjázni, s lőkték le egymást hamvas piros arcbőrén. A menekülő ifjú arcán rémület látszott, de nem lehetett eldönteni, hogy ez a lány iránti együttérzésből fakad-e, vagy valamitől való félelemből.
Megállt.
Halovány mosolyt színlelt, aztán hátrazuhant a mélybe.
Az embertömeg egyszerre síkított, kiabált segítség után, és egy nagyon halk zokogás is meg-megtörte a csendet, ám az utóbbira senki nem figyelt...
A fiú eltűnt a vízben,
és soha nem került elő a holteste.
13 évvel később a lány érett nővé cseperedett. Egyedül élt egy tengerparti kis városban és órákon át tudta róni a partot, vagy csak ülni a homokban.
Egy este szintén egy ilyen sétára indult. A nap utolsó sugarait szórta a távoli horizontról a nyugodt víz felszínére, itt-ott apróbb halak ugráltak ki a vízből. Meseszép látványt nyújtott bármilyen ember számára.
A nő szeme egy alakon akadt meg, aki lassan kimászott a tengerből, majd felegyenesedett, majd ránézett, és ebben a pillantban a nő megtorpant. A férfi magabiztos testtartása mögött a nő felismerni vélte a fiút. Először kételkedni kezdett, mivel rengeteg ehhez hasonló halucinációja volt már korábban. Ám valami azt mondta neki, hogy ne féljen, ezt most a valóság.
Elindult a férfi felé, és a férfi is a nő felé.
Újra találkoztak, de ezúttal más volt.
Alig néhány méterről figyelték a másik minden rezdülését, és legfőképpen a szemét.
A nőben égtelen vágy uralkodott, és látszott, hogy a férfi sem tudja visszatartani magát könnyedén.
Elmosolyodtak. Igaz ugyan, hogy a lány könnyei potyogtak, de többé nem volt szomorú. Egyszer csak odaléptek egymáshoz, és iszonyatos szorításba kezdtek. Ekkor megszólalt a férfi...
"Sajnálom, hogy késtem!" - zökkentett ki az, akire vártam. Elmosolyodtam, és tiszta szívemből megöleltem.