part

Csak néztem a hullámokat, melyeken arany halak úszkáltak, alig fel-felbukkanva, de legalább több ezer, s amint a nap egyre és egyre magasabbra emelkedett a halak is megváltoztatták színeiket.

Mire ez a nagy sietség, hát nem élvezed a szellőt, ami lágyan a hajadba kap és végigsimít az arcodon? Nem érzed a homokot, mely lágyan masszírozza a talpad? Nem látod, ahogy a nap átszínezi a tenger lágy hullámait? Nem érzed a tenger illatát, azt a sós, szabad, tiszta levegőt?

Miért nem maradsz velem? Foghatod a kezem, hozzám bújhatsz és érezheted. Érezheted, hogy te vagy nekem a legfontosabb, és érted vagyok. Neked adom mindenem. Az illatom, a hajam, a szemem, a szám, a hátam, a hasam, a lábaim, a szívem, a lelkem, a szeretetem, és ez a pillanat... ez is a tied marad, csak maradj velem! Maradj, és fogd a kezem!