A napviharról...
Richard Carrington, serfőző és műkedvelő csillagász 1859. szeptember 1-jén fölkapaszkodott a házában kialakított csillagdába, megnyitotta a kupolát, és addig állítgatta műszerét, amíg az ernyőn sikerült élesre állítania a Nap csaknem 30 centi átmérőjű korongját. Figyelni kezdte a napfoltokat.
Hirtelen „két vakítóan fénylő fehér foltot” vett észre az egyik kiterjedtebb napfoltcsoportban.
Pontosan ugyanekkor történt, hogy vad táncba kezdett a selyemszálra függesztett tű a londoni Kew csillagvizsgáló magnetométerében. Következő éjjel pedig sarki fény vörös-zöld-lila óriásdrapériája ragyogott Hawaii és Panama között az égbolton, a Sziklás-hegységben táborozók meg azt hitték, hajnalodik – olyan csalóka volt a fény, hogy föl is keltek, nekiláttak a reggelikészítésnek.
A Carrington által észlelt föllobbanást óriási napvihar keltette. (Egy másik amatőr csillagász, bizonyos Richard Hodgson is beszámolt a jelenségről.) A gigászi elektromágneses kitörés több milliárd tonnányi töltött részecskét lövellt iszonyatos sebességgel a Föld felé. Bolygónk mágneses terébe ütközve a láthatatlan anyagözön erős áramot indukált a távíróvonalakban. Sok távírda fölmondta a szolgálatot, másutt viszont akkumulátor nélkül, a Föld mágnessége révén is üzemelni tudott a szolgáltatás. „Itt, nálunk pusztán a sarki fény áramával is működik a rendszer. És nálatok milyen a vétel?” – tudakolta egy bostoni távírász Maine állambeli, 160 kilométerrel arrébb dolgozó kollégájától. „Sokkal jobb, mint rendesen, akkumulátorral” – jött a válasz.
Manapság a távközlési és elektromos hálózatok üzemeltetői már nem lennének ilyen nyugodtak. Az 1859-es napvihar óta nem fordult elő hasonló eset, így nehéz kiszámítani, hogyan hathatna egy ilyen kataklizma mai, sokkal inkább áramfüggő világunkra. 1989. március 13-án azért kaptunk némi ízelítőt: a kanadai Québec tartományban két perc alatt jó hatmillióan maradtak áram nélkül, pedig az akkor kirobbant napvihar harmadával gyengébb volt a Carrington által észleltnél.
Amennyiben az 1859-eshez hasonló nagyságrendben találna föllobbanni a Nap, több transzformátort tenne tönkre, mint ahány cseredarabot készleten tartanak a raktárak szerte a világban. Hónapokba telne, mire mindenütt helyreállnának a rendszerek, s addig milliók maradnának világítás, ivóvíz, fűtés, légkondicionálás, üzemanyag, telefon, friss élelmiszer és gyógyszer nélkül.
forrás: national geographic
ez nagyon érdekes! ilyeneket írhatsz még ki ám! imádom a natgeo cikkeit.
VálaszTörlésamúgy vicces, hogy pont Québec, ott franciául beszélnek, tudtad? :)
Rendben!
VálaszTörlésjönni fog még:)
hehe, nem tudtam, hogy ott pont franciául, de tudtam hogy beszélnek valamelyik tartományban azon a nyelven:)