I. Fejezet
JELEN
Ott álltam egy teljesen másik világbán egy nagyon idegesítő nővel, akit csupán pár órája ismertem.
- Hol vagyok? Miért és hogyan kerültem ide? És miért pont én? Ki ez a nő? - Fordultak meg ezek a fejemben.
NÉHÁNY ÓRÁVAL KORÁBBAN
Reggel korán ébredtem, mint mindig. Most is Meggie kávézójában ettem meg a szokásos reggelim: egy jó kis tojásos rántottát. Aztán fogtam egy taxit.
Elindultunk, de sajnos dugóba keveredtünk. Párszor történt ilyen, de mivel én voltam az iroda vezetője, megtehettem, hogy kések kicsit. Elővettem a reggeli újságot és olvasni kezdtem.
Egyszer csak egy ideges nő feltépte a taxi ajtaját, és beült mellém. Nem tudtam elképzelni, hogyan kerülhetett az autó sztrádára, de ekkor azt mondta a sofőrnek, hogy hajtson!
Pár másodpercre megrökönyödtem a kijelentésén, aztán kissé keményen megszólaltam:
- Mit képzel, Hölgyem? Ez az én taxim, és.....
- Akkor keressen másikat, ez most sűrgős vészhelyzet!! - Szakított félbe roppant félelemmel a hangjában.
- Hát de hogy akar kijutni a dugóból? - Kérdeztem.
- Váltson repülésre! - Fordult a taxishoz.
- Hogy mire?! - Kezdtünk el nevetni.
- Mit szívott, Hölgyem? Tudja... Mert adhatna nekem is belőle! - Röhögött a mellesleg raszta hajú fekete taxisofőr.
- Levegőt! Maguk nem azt szívnak?! De menjen már! Mindjárt itt vannak!
- Kik?
Ekkor az autó elejénél két oroszlán fejű, majd három méter magas lény termett, és vicsorogva a karmaikat a motorházba mélyesztették.
- Gyorsan, repüljön!!
- Mi?! Mi a fenék ezek??! - Remegett a hangom.
Hirtelen kirántották a szélvédőn a négert. Üvöltött, de nem sokáig, mert hamarosan széttépték.
A nő elővett valamilyen tölcsér formájú kis kütyüt, rájuk irányította, majd visítani kezdett. A készülék valahogy felerősítette a hangját, mert a vadak a fülüket fogva estek a földre. Mikor abbahagyta az égzengő sikoltozást, felém fordult.
- Kifelé, gyorsan!
- Oké! - Megembereltem magam, és kirúgtam az ajtót, aztán futni kezdtünk, miközben a szörnyek elkezdték magukat összeszedni. Rázták a fejüket, és tápászkodtak felfelé.
Amikor 10 kocsi távolságból visszapillantottam, láttam, hogy az egyik elindult, és a másik is próbál már lábra állni.
Rohantunk, ahogy csak bírtunk....
VÉGE AZ ELSŐ FEJEZETNEK
várom a folytatás! :)
VálaszTörlés